Jött, látott, győztünk! – Protetikai szakmai vezetőnk dr. Nagy Árpád

Címkék: , , , , , , ,

Neves fogászati rendelőkben szerzett tapasztalatokkal felvértezve érkezett a Madentába. Egyszerre elméleti és gyakorlati szakember, forradalmár lélek, aki arra született, hogy egyszerűsítsen, észszerűsítsen, újítson, fejlesszen. Nyughatatlan, igényli a – bizonyos keretek közötti – szakmai szabadságot. A Madentában megtalálta a számítását, érzi a kihívást, a fejlődés-fejlesztés lehetőségét.

Protetikai szakmai vezetőnkkel, dr. Nagy Árpáddal beszélgettünk.

 

Miért éppen a protetika?

Az egyetemi évek alatt a fogászat több területe felé is kacsingattam. Általános jelenség, hogy az egyetemre történő belépéskor a srácok 90%-a szájsebész akar lenni. A sebészet a köztudatban amolyan férfias dolog – ez az én generációmra még hatványozottabban igaz, hiszen mi a Vészhelyzeten nőttünk fel. Az én esetemben aztán bejött a képbe a fogszabályozás, aminek imádtam az elméleti részét, mert merőben matematika és fizika alapú. Hamar felismertem azonban, hogy a gyakorlati része már kevésbé nekem való.
A protetikában annak komplexitása vonzott: ez az a terület, ami a leginkább átfog mindent. A protetikus olyan, mint a karmester: ő koordinálja a pácienst, a fogtechnikát és a különböző specialistákat (parodontológust, endodontológust, szájsebészt); tisztában kell lennie, melyik lépés mi után és mikor következik. Nála futnak össze a szálak, tudnia kell távlatokban gondolkodni, priorizálni, stratégiákat felállítani. A jó protetikus kicsit diplomata is: hangot talál a pácienssel, a laborral, az orvos kollégákkal, a páciens koordinátorokkal. Az érvelés, a meggyőzés tudománya ez. És ez nekem megy.

Milyen karrierutat járt be eddig?

A pécsi egyetem elvégzése után, 2012-ben felvételt nyertem egy neves budapesti, főként külföldiekre specializálódott klinikára. Heti 170 külföldi pácienst láttunk el. Remek iskola volt mind a protetika, mind az endodoncia területét illetően!
2014-ben meghívást kaptam egy másik, komoly külföldi renoméval bíró fogászatra, ahol 2015-ben, öt évvel a diploma megszerzése után orvos igazgatónak neveztek ki. A fogászatnak akkoriban három rendelője volt Norvégiában, én a kinti rendelők és a budapesti fogtechnikai labor munkáját, a kívánt színvonal megtartását felügyeltem.
Egy idő után elegem lett az igazgatásból, szerettem volna „mezei” fogorvosként tevékenykedni. Nem sokkal ezután már a Madentával egy cégcsoportba tartozó, szintén külföldiekre szakosodott 9. kerületi klinikán ténykedtem, mint fogorvos.

Innen már szinte egyenes út vezetett a Madentába…

Igen. És itt megtaláltam a helyem, hiszen a Madenta kielégíti mind az emberi, mind a szakmai elvárásaimat. Igénylem a – bizonyos keretek közt tartott – szakmai szabadságot. Az innovátor énemnek szüksége van arra, hogy új dolgokat alkothassak, új technikákat, technológiákat próbálhassak ki. Kezdeményező típus vagyok, erős problémamegoldó vénával. Ha kivetnivalót, nehézséget látok a környezetemben, akkor annak mielőbbi megoldására törekszem – ha arra teret kapok és eszközt a kezembe. Talán ezek az igények és ösztönös késztetések vezettek odáig, hogy végül hivatalosan is megbíztak ezzel a feladattal.

Kinevezése után mi volt a legégetőbb feladat?

A korábbi évek hozományaként rengeteg olyan tapasztalatot tudtam behozni a Madentába, ami leegyszerűsítette a munkafolyamatokat. Ezekért én annak idején megfizettem a tanulópénzt, beletört ebbe-abba a bicskám, de a kudarcok voltak a legnagyobb tanítómestereim.
A Madentába érkezve hamar átláttam, mely irányok vezethetnek fiaskóhoz. Nem az erőforrással volt gond, kollégáim mind tehetséges szakemberek, sokkal inkább szervezési problémákkal találtam magam szemben: a munkafolyamatok, a módszerek sokfélesége tette olykor a kívántnál rögösebbé a haladást.
A fogászat világában hatványozottan igaz, hogy egy probléma megoldására kb. 13 út van, de ha ebben túlzott szabadságot adunk, akkkor az ezzel kapcsolatos problémáknak, következményeknek is nagy teret engedünk: 13 irányból jön az ellenség, ami nem jó, mert ennyire nehéz felkészülni. Érdemes leszűkíteni a lehetséges irányok számát: ennek jegyében protokollokat vezettünk be, egységesítettük a munkafolyamatokat, standardizáltuk a munkaeszközöket. Olyan nívót állítottunk be, amihez mindenki tud igazodni.

Hol tart most a protetikai csapat?

A problémákon felülkerekedtünk. Ami eleve jó volt, azt megtartottuk, ami nem működött, azt kihajítottuk, helyette más munkamódszert hoztunk be. Több irányt gyúrtunk össze, amiből kialakult egy új minőség. Ahhoz, hogy ez megtörténhetett, kellett a kollégák elszántsága, a vezetőség nyitottsága. Most már az összehangoláson is túlvagyunk, a finomhangolás zajlik.
Ennek és az egységesítésnek köszönhetően csapattá álltak össze a korábban különböző munkastílussal, eltérő módszerekkel, más-más anyagokkal, eszközökkel, olykor öntörvényűen dolgozó szakemberek. Mára ott tartunk, hogy a protetikai csapatunk bármely tagja képes nagyjából ugyanazt a minőséget, színvonalat nyújtani. Hetente egyszer, orvos meeting keretében ellenőrizzük a munkákat, megbeszéljük a következő hetet. Ekkor kerülnek tisztázásra az esetleges kérdések, bizonytalanságok is. Támogatjuk egymást, kikérjük egymás véleményét, tanácsát. Igazi csapatként működünk, amiből mi is, a páciensek is csak profitálhatnak.

A puding próbája az evés. Tud példát hozni arra, hogy valóban összeállt a csapat?

Hogyne! Ez főleg a skandináv piacot megcélzó, nagy sikerű „Dental Week” eseményeinken mérhető le, melyek mindig boldog mosollyal zárulnak.
Egy-egy ilyen hét során rövid idő alatt sok páciensen kell komoly, komplex munkákat elvégeznünk. Kitett helyzet, gyorsan kell dolgozni, dönteni. Ha valaki kirak egy problémát az asztalra, kell, hogy legyen valaki más, aki rögtön elveszi, továbbviszi és megoldja azt. Az olajozott menethez könnyen követhető terv, előrelátás, szervezettség és összehangolt csapatmunka szükséges. A Madentában ez már biztosított.

Híresek az értekezleteken és a konzultációkon elhangzó találó hasonlatai…

Szívesen is élek velük, azt vettem észre, hogy vevők rá az emberek. A páciensek azért, mert talán közelebb viszem, érthetőbbé teszem számukra a problémát és a lehetséges megoldást. A kollégáim pedig azért, mert némi derűt, könnyedséget csempészek a szakmai értekezletekbe.
Az első egyeztetéseken többször megjegyeztem: nem az a lényeg, hogy egy Ronaldója legyen a csapatnak, hanem, hogy legyen egy olyan fociválogatott, amelyik képes megnyerni egy EB-t, akár VB-t. Nem sztárokra van szükségünk, nem az a lényeg, hogy legyen egy legjobb, aki mellett senki más nem rúghat labdába. Mindenkinek van gyengesége és erőssége. Én magam például nem implantálok, de még egy bölcsességfog kihúzása esetén is inkább szájsebész kollégához irányítom a pácienst, mert ismerem a saját korlátaimat. Ez csak így működik jól. Ha visszamegyek a focihasonlatra, tudni kell passzolni, mert aki nem passzol, az lehet, hogy több gólt rúg, de hogy a csapatnak összességében nem lesz több gólja, az biztos. Ez a titok, a csapatjáték.

A Madenta a jövő fogászataként aposztrofálja magát. Mennyiben megalapozott ez?

A Madenta nem az első digitális fogászat, többen hamarabb kezdtek a digitalizáció felé nyitni, de az biztos, hogy mára a Madenta a legtapasztaltabb a témában. A klinika vezetősége felmérte, hogy az innovációk beszerzésekor igaz az, hogy az egyszeri kiadás talán magasabb, de a nyereség felbecsülhetetlenül több. A technológiák nem dolgoznak helyettünk, de hatalmas könnyebbséget jelentenek: precízebb, gyorsabb, kíméletesebben kivitelezett beavatkozásokat tesznek lehetővé. Így a korrekció, az utómunka is kevesebb, amivel időt, anyagot spórolunk, a szükséges vizitek számát csökkentjük, és ez nyereség orvosnak és páciensnek egyaránt. A Madentában elérhető egy rendkívül korszerű 3D CT, három gyökérkezelő eszközünk, két intraorális szkennerünk, sőt arc szkennerünk is van!
Nem véletlen az sem, hogy a Madenta a saját fejlesztésem, a SmileWarp referenciarendelője lett, hiszen ahhoz, hogy valaki a SmileWarpot használni tudja, az egész digitális vonalat értenie kell. Ez itt adott. Rendszeresek a képzések, a kollégák lépést tartanak a fejlődéssel, tudják használni az eszközöket, értik a működési elvüket.

Hazánkban Ön egyedüliként birtokolja a „Medit Master” címet.

A páratlan teljesítményű Medit intraorális szkennereket gyártó dél-koreai cég elismerése ez, ami hatalmas megtiszteltetés és öröm a számomra.
Hogy mit takar ez a cím, amit Európa-szerte sem viselünk túl sokan?
Azt, hogy le tudtunk rakni az asztalra tekintélyes mennyiségben olyan digitálisan tervezett munkákat, melyekre a Medit is azt mondta, hogy minőségileg megállják a helyüket. Ez a Madentában biztosított gépparknak, a hatalmas pácienskörnek éppúgy köszönhető, mint a kollégáim munkájának és a vezetőség nyitott, haladó gondolkodásának.

Hogyan látja a Madenta jövőjét?

Sikerekben gazdagnak. Minden adott ehhez. A vezetőség a jelenre koncentrál, de a jövőt építi. Szakembereink céltudatosak és lelkesek, dicsőség a Madenta csapatába tartozni, vagy kezdő orvosként ide bekerülni. A csapat – és ezalatt nem csak az orvosokat értem, hanem az asszisztensektől kezdve a front és back office munkatársakig mindenki – kialakításakor, új munkatárs felvételekor fontos szempont, hogy az illető illeszkedjen a kollektívába, képes legyen azonosulni a Madenta által vallott értékekkel, hitelesen képviselje a Madenta-arculatot. A géppark a lehető legfejlettebb, gyakorlatilag karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy összeálljon a teljes puzzle és minden olyan eszköz a birtokunkban legyen, ami ahhoz kell, hogy valóban „digitális fogászat” lehessen a klinika. Kiterjedt pácienskörrel rendelkezünk, hatalmas esetszámmal dolgozunk, napi szinten végzünk komplex beavatkozásokat, teljes szájrehabilitációkat, ami óriási szakmai előnyt jelent számunkra, és nem mellékesen pácienseink számára.

Mégis, azt mondom, hogy ami a leginkább megkülönbözteti a Madentát a versenytársaktól, azok az itt dolgozó emberek! Az ő személyiségük és összehangolt közös munkájuk a garancia arra, hogy a kezelésre érkezők a lehető legmagasabb színvonalú ellátást kapják, hogy exkluzív, személyre szabott bánásmódban részesülnek, és hogy a szorongás és feszültség helyett az egyéni igények és leginkább a mosoly áll a fókuszban!