Én és a fogszabályozóm

Címkék: , , , ,

Erdősi Anett fogászati asszisztens esete az esztétikus fogszabályozóval

A rendőr is véthet a törvény ellen, a háziorvos is lehet náthás, és a fogászati szakembereknek is lehetnek fogproblémáik: lyukas fog, hiányzó fog, csálé fog – ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint mi, civilek. „De akkor is könnyebb nekik, hisz’ kéznél a segítség” – érvelhetünk. Ez sem igaz. Általánosságban elmondható, hogy az egészségügyi dolgozók a legnehezebb páciensek: túl sok háttérinformációval rendelkeznek, túl sokat látnak és tudnak. És ők sem könnyen jutnak elhatározásra, különösen, ha nagyobb volumenű kezelésről van szó. Márpedig a fogszabályozás az.

Ha már fogszabályozás, akkor a Madentával!

„Hallottam más fogászatokon dolgozóktól, hogy nem a munkahelyükön intézik ügyes-bajos fogügyeiket, hanem titokban máshova járnak kezelésre; nem bíznak a saját kollégáikban. Én ugyanezen okból kifolyólag viszont százszázalékos meggyőződéssel maradtam a saját házam táján – kezdi a történetét klinikánk vezető asszisztense, Erdősi Anett. Egyetlen percig nem volt kérdés, hogy ha valaha rászánom magam a kezelésre, akkor hol vágok bele! Nálunk tényleg professzionális munka folyik úgy az általános fogászati ellátásban, mint az implantológia vagy éppen a fogszabályozás területén. Szakorvosaink jól képzettek, hatalmas rutinnal, magabiztosan dolgoznak, ráadásul csakis a legjobb technológiákat alkalmazzák. Már csak az volt a kérdés, mikor szánom rá magam a beavatkozásra.”

Az elhatározás

Merthogy Anett sem vágott ám bele könnyen a fogszabályozásba! „Nem álltak úgy a fogaim, ahogy szerettem volna, de tizen- és huszonévesen rendszeresen megtaláltam a kifogásokat a halogatásra. Drága. Ciki. Hosszadalmas – csak hogy néhányat említsek. Harmincéves korom körül jött a felismerés, hogy mennyire fontos végre »rendezni soraimat«! Ebben hatalmas szerepe volt annak, hogy akkor már több mint egy éve itt dolgoztam, és első kézből tapasztaltam, hogy milyen sok felnőtt szánja rá magát a kezelésre! Arra is rájöttem, hogy semmi szégyellnivaló nincs ebben. Ellenkezőleg! A fogszabályozó készülék viselése az igényesség és az egészségtudatosság jele, míg a csálé fog a hanyagságé, az igénytelenségé, nemtörődömségé. Teljesen megváltozott a szemléletem ez ügyben, és elszántan vágtam bele a procedúrába.”

 

Kezdeti nehézségek

Dr. Borsos Gabriella  vett kezelésbe:  kiváló orvos, remek ember, és fantasztikus a humora. Az egyeztetések után a Damon Clear mellett döntöttünk, ami egy fix, rögzített esztétikus fogszabályozási technológia. Az esztétika ugyanis sarkalatos kérdés volt számomra. A készülék felhelyezése utáni első hetet úgy definiálom, hogy a megszokás hete. Furcsa érzés volt, hogy folyamatosan van valami a számban.

Fájdalmat akkor sem éreztem, de valami feszítő nyomást igen. Aztán ez elmúlt. Mint ahogy az evéskor adódó problémák is. Az első néhány nap nagyon furcsa volt, meg kellett szoknom, hogy nem tudok úgy beleharapni egy almába vagy szendvicsbe, ahogy annak idején.

Sőt, tulajdonképpen sehogy nem tudok beleharapni. Ezért eleinte kerültem minden, picit is keményebb dolgot, főleg pépes, puha ételeket ettem” – meséli Anett.

A megszokás hatalma

„Hangsúlyozom, hogy ez csak az első héten volt így – folytatja.  Most már szinte bármit meg tudok enni! Nem az a kérdés, hogy mit, hanem hogy hogyan! Még az egyik kedvencem, a sós mogyoró is jöhet, módjával és nagyon óvatosan elrágva persze, bár általában inkább kerülöm az ilyen »fogszabályozók réme« ételeket. A szendvicset, almát, hasonlókat inkább felvágom falatokra. A harapás az egyetlen, ami nehezebb. Az ízérzékelésem semmit nem változott, ez nem olyan, mint a szájpadlás-résszel ellátott műfogsorok.

A szájápolás, no igen, abban történtek változások. Minden egyes étkezés után fogat kell mosnom. Eleinte azt hittem, ez igazi kínszenvedés lesz, de annyira természetessé, automatizmussá vált, mint azelőtt a napi kettő, reggeli és esti fogmosás. Végső soron ugyanazt csinálom, csak kicsit sűrűbben.

 

Még a fogkefe, amit használok, az is ugyanúgy normál, hétköznapi fogkefe. Persze léteznek úgynevezett ortho fogkefék, kifejezetten a fogszabályozót viselőknek kifejlesztve, ezeknek középen rövidebb a sörtéjük, így szépen ráfekszenek a brackettekre (tappancsokra), de én a teljesen átlagos fogkefével is tökéletesen meg tudom tisztítani a fogaimat. Otthon elektromos fogkefém van, amihez amúgy szintén lehet ortho fogkefe fejet kapni. A fogselyem használata valamivel nehézkesebb most, így inkább a fogköztisztítót részesítem előnyben.”

Az első három hónapban egészen rendkívüli, szinte napról napra követhető változás állt be Anett fogainak állásában. Akkoriban nem is értette, mi tarthat 1-2 évig a kezelésben. Később persze lelassult a folyamat, a kisebb volumenű állításokat kisebb volumenű változások követték, elkezdődött – és tart – a finomhangolás időszaka.

A reakciók

„Hogy mit szólt a környezetem? – nevet fel. A legtöbben észre sem veszik, legalábbis biztos, hogy nem az első alkalommal. Elsőre tényleg csak annak tűnik föl, akinek külön felhívom rá a figyelmét. Amikor pedig megtudják, rendkívül pozitívan reagálnak. Minden barátom, ismerősöm támogató. »De jó, hogy be merted vállalni! Szuper vagy!« – ilyeneket mondanak. Egyetlenegy negatív kommenttel nem találkoztam. Több barátom gondolkozik azon, hogy belevág a kezelésbe. Ők még csak gondolkoznak, de a kollégáim között nem egy van, aki már a tettek mezejére lépett.”

 

Fogszabis szerelem

Anett elhatározását kedvese is inspirálónak tartja, nagyon közel áll a döntéshez, hogy ő is rászánja magát némi fogegyengetésre. Apropó, szerelem! Akár hiszik, akár nem, Anettre bizony már fogszabályozósan talált rá a nagy Ő! És nem valami „a szerelem vakká tesz” esetről van szó: párja nagyon is tisztában volt vele, hogy Anett fogszabályozót visel, de ez csak növelte a lány értékét a szemében. Örült és sokra tartotta, hogy választottja ilyen téren is igényes és ad magára. Vagyis „A senkinek nem fogok kelleni!”-érv nem lehet többé kifogás. „Sőt, elárulom, csókolózni is remekül lehet fogszabályzó viselésekor is” – kacsint Anett huncut mosollyal.

Fura lesz, ha már nem lesz!

Azt mondja, az egy év alatt, amióta viseli a készüléket, az teljesen a részévé vált, szinte már észre sem veszi. „Az lesz a furcsa, ha már nem lesz!” – nevet. Vagyis számára egyáltalán nem nyűg a fogszabályozó, kifejezetten jól elvan vele. Persze hazudna, ha azt mondaná, hogy nem várja a kezeléssorozat végét. „Örülnék, ha végre lekerülne, de nem azért, mert idegesít, hanem egyszerűen mert kíváncsi vagyok a végeredményre.”

„Komolyan mondom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam!” – zárja a beszélgetést.

 

Szeretne még többet megtudni a fogszabályozásról? Most összegyűjtöttük minden cikkünket a témával kapcsolatban, hogy a lehető legtöbb információ birtokába juthasson! Kattintson ide!